Lelkem kapuja nehezen nyílik, sok csalódás zárta magára. Mint szárnyaszegett madár, kuporog ott bent magában.Tovább olvasom…
Február végén, a tél még remél, hogy nincs vége, s itt maradhat nálunk, velünk, még egy kis időre, hogy kedvünket továbbra is szomorítsaTovább olvasom…
Kevés olyan dolog van, amit az ember vár, De a tavasz pont ilyen, egyfajta megújulás. Megújulás, felszabadulás, feltámadás, A tavasz: elengedés, önmagunkra találás.Tovább olvasom…
Telve van a szívem reménnyel Ez az új év még sok jót tartogat Hiába gyűlnek felhők az égre Belül engem egy szebb világ hívogatTovább olvasom…
Fehér galamb száll fenn a magasban, Lassan emelkedik, mégis biztosan, Mintha az ég kérné Őt halkan, Titokban, mégis szabadon.Tovább olvasom…
Nem tart féken többé a szövevényes leláncoló béklyó, lelkem szikrázó csírájára találva kifakadva lázadó. Otthon vagyok saját magamban, álmomban, monoton körforgásnak nem robotolok már raboskodva.Tovább olvasom…
Vastag falak, ablakon, ajtón rácsok, magadba roskadva kuporogsz. Nincs, ki kinyissa, mert kulcsa, a te zsebedben lapul, egy napra várva.Tovább olvasom…
Engedjetek élni, Démonok, engedjetek lélegezni! Szabad szeretnék lenni, A sötétségből menekülni.Tovább olvasom…