Állok az ablak előtt, mesés a hegy és a felhők. Hét ágra süt a nap, pedig január van.Tovább olvasom…
A test elkopik. Genetika, munka, idő – ki tudja, mitől. Néha nagyon fáj,Tovább olvasom…
Halkan ébred már az őszülő a reggel, a szél is szendereg még csendesen. Nap a fényét csak réseken küldözgeti, a hőmérséklet fejét fel sem emeli.Tovább olvasom…
A domb mögül játszadozva kukucskál a nap. A fénysugaraitól elolvad a jégcsap. Az avarból már hóvirágok kandikálnak. – Te drága kis élet! Tudd, már annyira várlak!Tovább olvasom…
Mélabús reggelre ébredtem. Csak fehér és fekete színekkel festették, de lehet hogy festetlen. Lassan rásimul a Földre, lágyanTovább olvasom…
Csillagok szikrafény csöndjében hull a hó, Jégvilágot fest hamvas hópehelytakaró.Tovább olvasom…
Fehér galamb száll fenn a magasban, Lassan emelkedik, mégis biztosan, Mintha az ég kérné Őt halkan, Titokban, mégis szabadon.Tovább olvasom…
az éjbe befészkelődött a láthatatlanság büntetni lehetne vele engem forgolódom, álom nem pihenteti szemem kitartóan virradatra vágyomTovább olvasom…