Hópelyhek

Csillagok szikrafény csöndjében hull a hó,
Jégvilágot fest hamvas
hópehelytakaró.

Beborítja a mindent, lénye szelíden simogat,
fagyos csókot lehel ajkán
a bíborpirkadat.

Meseszép tájképpel vakító hótenger,
szánkónyomot rejt fehérségbe
a porcukorlepel.

Hűs pihék selymesen cirógatják lelkem,
a téli freskó látványába teljesen
elvesztem.

Kitárja szárnyait a színpompás jégmadár,
jeges patak partján dermedt faágon
táncot jár.

Napsugarán megcsillan a kristályszín dara,
hósapkás ezüstpalástja lágyan
betakargatja.

Hajnalban földre hull szélfútta talajra,
felhők közt pillogat a Nap
aranysugara.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.