Némán lépked előttem saját árnyékom sorsom vezetve titokzatos rejtelembeTovább olvasom…
Megállt a kislány, csöndbe simulva, nem nézte ruháját, csak a szemét, a reszkető kezeket nem ítélte, csak látta benne az elveszett reményt.Tovább olvasom…
Szél fúj, én állok, árny fut, én várok, csend hív, én hallok, út hív, én járok.Tovább olvasom…
Az ég kitárja fényből szőtt kapuit, A szeretetben ébrednek álmaink. Nincs pokol és nem lesz sötét a határ, Csak Isten fénye, örök otthona vár.Tovább olvasom…
Naponta sorozatban tervezek, szervezek, gondolkodom, előre tekintek. Cél eléréséhez folyton sietek, nem sűríthetem az élvezeteket.Tovább olvasom…
Tejszínű lepelbe burkolózott a hegy orma, itt-ott ragyog ki a tegnap nyoma. Még szellő sem birizgálja a völgyet, a tavacska épphogy bepillézett.Tovább olvasom…
Van valaki, ki társam e göröngyös úton, szavak nélkül is értjük egymást. Karját felém nyújtja, szíve értem dobban, még gondolata is engem vigyázTovább olvasom…
Fény fut végig a gerincemen, szálait húzza az égen, látom, ahogy táncot jár a végtelen színek közé fonódva.Tovább olvasom…