Gondolat, mely melengeti szívem, fejemben jár, s ottmarad; áhitatként tapogató, erős térre tévedt kép, mily lágy nyugalmat okozóan az ember szürke kélyébe lép.Tovább olvasom…
Lélekszívemben él a költészet, Csendesség, melyben megszólal a lét, Melynek mélyén a múlt szép történet, Árnyék nem véste rá rút bélyegét.Tovább olvasom…
Sort alkotnak a szavak, Utánuk tán üres csend marad. Érzéseim világa kel életre, Szavaimnak végtelen térképében.Tovább olvasom…
Mi a jobb? ha minden nap kényszerű érzésed van arra, hogy megmutasd magad? Fontos-e az, hogy valamit kitalálvaTovább olvasom…
Sok lépést már nem tudok tenni, De minden lépésem aranyat fog érni. A lépéseimet írásban folytatom, Csak úgy futok előre a kijelölt úton.Tovább olvasom…
Egy apró gondolat, egy csendes vágy, Ami mindig jelen van, és csendben fáj, Ha itt lenne, nem lenne csupán csak vágy, Az az apró gondolat sem fájna.Tovább olvasom…
A szeretet szívemben, minduntalan szárnyra kel, rózsaszín felhőjében, téged is átölel.Tovább olvasom…
A szárnyak ott voltak hátul a kertben, ajándék volt csupán, vagy érdem? Kissé gyűrött volt, poros de nagyon, amint elterült a rozsdás pázsiton.Tovább olvasom…