Az ablak előtt ülök, emlékeimmel. Az eső mosta ablakon visszanéz egy szomorú arc, egy gyermeké, mely egykoron én magam voltam.Tovább olvasom…
Néha úgy érzed, túl nagy a súly, hogy mindennap egy újabb meredek hegycsúcs. Fogd meg a kezem – elég, ha gondolatban, mert ott vagyok veled minden pillanatban.Tovább olvasom…
Ki vagy te? Megtelek, majd elfogyok. Vonzok és taszítok.Tovább olvasom…
Ülök egy padon a semmi közepén, elfáradtam, nem hajt már semmi. Valami hiányzik amiért érdemes élni, ami éltet szilánkokra tört életemben.Tovább olvasom…
Az ősz már csak egy emlék, betakarja a fagy, lágyan, finoman, mint egy átlátszó lepel. Úgy öleli magához fájó múltadat, szívedben őrzött sebeid.Tovább olvasom…
Rengeteg panasz hagyja el a számat, Mióta elvesztettem édesapámat. Nem lehetek hálátlan, Hisz hatvan évéből harminchetet kaptam.Tovább olvasom…
Az éj nesztelen ölelésében, megpihenne már sajgó szívem. De eléd borulva kérlek Istenem, gyógyítsd meg minden embert.Tovább olvasom…
Kézben fogom a hiányt a kirakósom szélén egy apró, furcsa forma, életem egy darabja.Tovább olvasom…