Ő meg én. Nincsenek hétköznapok. Nincs is rá szó..., csak a „végtelen-boldog” vagyok. Rózsaszín, színes világ, lángoló szerelem,Tovább olvasom…
Levente engedetlen, egyke gyerekcsemete. Reggelente kedvetlen menetelget lefele.Tovább olvasom…
A házasság egy önként vállalt életközösség, Mely egy nő és egy férfi közötti kötelék. Hűségen és kölcsönös támogatáson alapszik, Akkor is működnie kell, ha boldogok,Tovább olvasom…
Amikor az ember az ötven felé ballag, Sokszor fáradt már, pihenne, ha tudna. De még sok a munka, kellenek az évek, Egyszer talán ő is nyugodtabban élhet.Tovább olvasom…
A mindennapok csodáit, mint gyöngyöket, gyöngéden fűzi fel az emlékezet fonalára az elmúlás tövében topogva,Tovább olvasom…
Mert már úgy vagyunk – meglehetősen sokadszor –, hogy a minden mindegy érzése totálisan bekerítetett bennünket;Tovább olvasom…
Mozdulatlan rohanásokba von előbb csupán csak az üldözőket, később már a zsigerileg üldözöttek népes táborát is;Tovább olvasom…
Agymosott, képzavarokkal tarkított múlt-jövőben, mikor a galád ember is önmagába visszakorcsosul,Tovább olvasom…