A víz a mi életünk, Víz nélkül elveszünk. Csobog olykor lágyan ring, Boldog víz zuhatag zenél,Tovább olvasom…
Szeretem nézni a tengert, megzabolázhatatlan szépségét, mely hatalmas kaméleonként percenként változtatja színét.Tovább olvasom…
Embernek születtem, tapasztalni jöttem. Néha összecsapnak a hullámok, mint előttem a tenger.Tovább olvasom…
Palackpostámba rejtettem titkos üzenetem, Vízre tettem, s az árral úsztatom kikötődig levelem, Minden porcikám remeg nélküled, a tengerparton Várlak, siess, nehogy más orvul elraboljon.Tovább olvasom…
Összeért az ég a vízzel, kék csókban forrtak össze, csak egy árbóc csúcsa látszik egy sziget mögött, messze.Tovább olvasom…
Ablaknál áll egy régi gramofon, lemeze mint ég narancs alkonya, sercegve forog, egyre csak forog, mintha az időnek lenne a hangja.Tovább olvasom…
Vitorlás ringatózik parányi hullámokon, kisvártatva fekete felhők tornyosulnak az égre. Máris dörög a légtér, szikrákat hány az ormon, sötét leplét, mint gyalázatos ördög, rányomja fényre.Tovább olvasom…
Az Egy-valaki szólongat egyre az álmok ösztön-tengeréből, ahol tán boldogok lehettünk volna mi ketten. Reménytelen echó-kiáltásaimat vajon meghallja-e még?Tovább olvasom…