Embernek születtem, tapasztalni jöttem. Néha összecsapnak a hullámok, mint előttem a tenger.Tovább olvasom…
Ablaknál áll egy régi gramofon, lemeze mint ég narancs alkonya, sercegve forog, egyre csak forog, mintha az időnek lenne a hangja.Tovább olvasom…
Összeért az ég a vízzel, kék csókban forrtak össze, csak egy árbóc csúcsa látszik egy sziget mögött, messze.Tovább olvasom…
Az Egy-valaki szólongat egyre az álmok ösztön-tengeréből, ahol tán boldogok lehettünk volna mi ketten. Reménytelen echó-kiáltásaimat vajon meghallja-e még?Tovább olvasom…
Vitorlás ringatózik parányi hullámokon, kisvártatva fekete felhők tornyosulnak az égre. Máris dörög a légtér, szikrákat hány az ormon, sötét leplét, mint gyalázatos ördög, rányomja fényre.Tovább olvasom…
Szeretem nézni a tengert, megzabolázhatatlan szépségét, mely hatalmas kaméleonként percenként változtatja színét.Tovább olvasom…
Palackpostámba rejtettem titkos üzenetem, Vízre tettem, s az árral úsztatom kikötődig levelem, Minden porcikám remeg nélküled, a tengerparton Várlak, siess, nehogy más orvul elraboljon.Tovább olvasom…
Felfoghatatlan vihar tombol a tengeren, egyedül hánykódom csónakomban. Süvít a szél, dobálgatnak a hullámok, újra és újra támad a hatalmas áramlat.Tovább olvasom…