Én vagyok a béke jelképe, testem egyetlen ékessége a pompázatos fehér farkam. – gondolta magában a galamb.Tovább olvasom…
A só az jó, szó mi szó, mint a hó, ízesítésre való.Tovább olvasom…
Nézem fénylő bundáját, ébenfekete szemét, huncut pofiján a hűség csalhatatlan jelét. Mikor mellém simul csendes örömmel, mintha szívünk csak úgy dobogna közös ütemmel.Tovább olvasom…
Levente engedetlen, egyke gyerekcsemete. Reggelente kedvetlen menetelget lefele.Tovább olvasom…
Reggeli marhaságaim elviseli Amikor ledöntök, felborítok, mellérakok, nem látok, nem hallok. Illata csodálatos, lebegni tud időn s téren át. Vagyis konyhától az étkezőig és tovább.Tovább olvasom…
A dolgozat nálunk örök társ, De csak a tanárok szeretik. Arcukon gúnyos mosoly villan, Amikor a padokra teszik.Tovább olvasom…
Függöny fel! Zsibbadt Arcú, a jövevény közeledik, s szaval.Tovább olvasom…
Egyszer volt egy érdekes ember, Csak úgy hívták, Humoros Elek. Nem volt családja vagy állata, Csak néma társa, egy szál szalma.Tovább olvasom…