Föld mélyében gyülekezik, résen forrásként kibukik, földön heverve eret vág, mígnem csermelyben somfordál,Tovább olvasom…
Pöttyös szoknya, forgós szoknya, libben rajtam minden mozdulatomra. Ha pördülök, fellebben magasra, fodrai lepkeszárnyakká alakulnak.Tovább olvasom…
Pöttyös piros labda gyorsan pattog, száguldva végig az iskolaudvaron, szalad utána tíz pár apró láb, mind megrúgni, elkapni akarná.Tovább olvasom…
Két alak árnyéka lebben, asztalnál a kopott műhelyben, foltos rajz fölé hajlottan.Tovább olvasom…
Hull a pelyhes, fehér hó, szánkózni is csuda jó, hason csúszni, az még jobb.Tovább olvasom…
Hol bujkálsz, huncut kísértés, mikor papír fölött mereng fejem? Eltűnsz, ha szavakért nyúlnék, s megjelensz álmomban hirtelen.Tovább olvasom…
Nézem, nézem a mostani Téli tájat, fájó szívvel gondolok Vissza gyermekkorom igazi teleire. Jégcsapok lógtak a házak tetején,Tovább olvasom…
Gyermekkorunk képe, a havas tájban rejlik, a havas dombtetőről mindenki szánkózik. Kicsitől a nagyig, zajlik a hó csata, élvezzük hát ki, ha nem jönne vissza soha.Tovább olvasom…