Jégcsapokra napfénye csillagporból szikrát szór, jégsirató cseppé törve földet ér s csilingelve szól!Tovább olvasom…
Füst árad a kéményekből, fehérlik, rátelepszik lomhán, búsan a völgyre. Fent ködben lapul az erdő,Tovább olvasom…
Sűrű, sötét köd terjeszkedik! Ráül a szemek pilláira, A világ búskomorságára. Sűrű, sötét köd terjeszkedik!Tovább olvasom…
Köd gomolyog a sebesen folyó Duna fölött, kereplő rikolt, ezüstös, nagyszemű lánc csörög. A folyón fáklyák fénye elmosódva csillan meg, a mohácsiak a télűző busóként érkeznek beöltözve.Tovább olvasom…
Az éjszaka tompa hangja fehér lepellel borítja a rőt levelű diófákat. Néhány csepp pára nyomjaTovább olvasom…
Mint ahogy a tegnapra új nap virrad, és az égalja halvány rózsaszín pírt kap, úgy nyílt ki szerelmem illatos virága, először csak apró rügyeket hozva,Tovább olvasom…
Betakar mindent a ködpaplan, mint gyermekét az anyai kéz. Fátyolba burkolózva pihen, alszik a védtelen természet.Tovább olvasom…
Hamuszürke, borongós hideg tél lett, köd köti össze a daraszemcséket. Zúzmara feszíti a faágakat, akkora teher, hogy itt-ott leszakadt.Tovább olvasom…