A költészet napja, versemnek habja. A léleknek hangja, a rímeknek rabja.Tovább olvasom…
Kiábrándult álmok úgy csimpaszkodnak bennem, akár a dús szőlőfürtök, vagy az ostobán értetlenkedő csimpánzok. Előbb csak körbekerítenek,Tovább olvasom…
Idővel objektivizálja, lecsupaszítva meg is hazudtolja magát az Ember. Korral járó berögzött sztereotípiák éppen úgy keserítik szánalmas kisstílű kis életét,Tovább olvasom…
Megcsobbant arcomban – így a messzi évek távolából –, még mindig egy rettegő kisgyerek néz vissza rám, aki már cinikus, megkeseredett Aggastyánná lett.Tovább olvasom…
Sóvárgó sejtek tárházaiba, molekulák, s ösztönökre arany pecsétet ültetett e méla Kor.Tovább olvasom…
Szeretnék kilépni pufók testemből, mely rám hagyományozott ajándékként maradt rám születésemből! Már nem bánom azt,Tovább olvasom…
Mondd csak, barátom? Mit kezdesz mostan a szó-törmelékekkel? A hamiskodó látszat-ígéretekkel, melyekből immáron tán untig eleged is lett?!Tovább olvasom…
Csörtetnek már az agymosott véglények vadonában a manipulálható ember: egyre kicsinyesebb, szánalmas célja közt nincsen átmenet se összefüggés.Tovább olvasom…