A nyári bimbózó romantikus reggel, akár egy színes fátyol, most még tigriscsíkokra szakad; szálasan foszlik el önmagárólTovább olvasom…
Minden korban ez a láthatatlanságig kifeszített, merev, zuhanó repülés, melybe az ember önkéntelen,Tovább olvasom…
Mindennapok közüzemi számlái, vándorolni kész, kézen-közön elkótyavetyélt végrendelet-szerződések:Tovább olvasom…
Egy adott civilizáció plasztikműtétjei már oly összkomfortos otthonossággal bírnak itt lent,Tovább olvasom…
Még hallgatni kénytelen egyre idő-lakatok néma kattogásait, homlokának kitaszított,Tovább olvasom…
Csörtetnek már az agymosott véglények vadonában a manipulálható ember: egyre kicsinyesebb, szánalmas célja közt nincsen átmenet se összefüggés.Tovább olvasom…
A költészet ott kezdődik, ahol a csend már nem elég, ahol a szív félszavakból egész világot megért.Tovább olvasom…
A szép magyar szó, kincses tárháza a gondolatnak, Hangja otthont ad a születő mondatoknak. Rímek útján ring a lélek csendesen, Ősi ritmus él minden magyar versében.Tovább olvasom…