A felszín alatt – látlak Látom csillogó tekintetedben, Ott van az öröm és a bánat. A csend körülölel,Tovább olvasom…
Anyukám, én úgy szeretlek, mindig hozzád odamegyek. Kicsi karom átölel, szívem téged ünnepel.Tovább olvasom…
Bűnömnek súlyát nem éreztem, bár terhének volta nyomott engem. Belegabalyodtam és összezavart, lelkemben káoszt és vihart kavart.Tovább olvasom…
Több mint huszonegy éve, hogy itt hagytad a földi létet, hosszadalmas szenvedés végén ragadott el a kegyetlen végzet.Tovább olvasom…
Hajnali ködpára ölelte át a fákat, szellő futott arra, megsimítva ágaik. Álmosan nyújtózkodtak az ég felé, az első napsugár cirógatta leveleik.Tovább olvasom…
Orgonafa szép virágát szelídíti kék szemem, Édesanyám ráncos arcát simogatja két kezem. Őszbe dúsult ezüst haját könnyeimmel áztatom,Tovább olvasom…
Boldog voltál, édesanyám, mikor megszülettem, azt mondtad, az életedet oly csodássá tettem. Neveltél és tanítottál, vigyáztad az álmom, sose vártad el azt tőlem, hogy majd meghálálom!Tovább olvasom…
Oly gyakran nézek a tiszta lapra, számtalan gondolat kavarog rajta, szavakba önteném, mily nehéz hiányod, s a remény mécsese még bennem pislákol.Tovább olvasom…