Sötét felhők gyülekeznek, Hogy merre tartanak, Felém vagy távolabb? Remélem, engem márTovább olvasom…
Elfújta a szél a régi nyarat, Üres lett a ház. Már csak ketten vagyunk benne, Mi, az öregek.Tovább olvasom…
Magányos vándorként járom az utam. Megyek előre, ki tudja, hova. Viszem álmaim súlyos csomagját. Egyre nehezebb, már nem bírom tovább.Tovább olvasom…
Mikor beleharapok a tavasz végső illatába, kosztüm nyomja fáradt lelkem, kiscipő helyett magassarkút cipelek, vörös rúzs nyoma megéget –Tovább olvasom…
Szél dala száll messze futva a tájon, fák vékony ágaival vidáman táncol. Tavasztündér virágszirmokat bontja, Pálcájával a kikeletet idevarázsolja.Tovább olvasom…
A kora reggeli órákban Egy vékonyka hangra ébredtem. Az egyik kiscicám nyafogott: „Gyere már ki, szolga, éhezem!”Tovább olvasom…
Bizonytalanul függeszkedik, lengedez a hűség, akárcsak a nyughatatlanul szunnyadó Ninivei város,Tovább olvasom…
a nappal elvonult fogságukból kiengedte a csillagokat nem a nyugalom és a béke hív előtörnek az esélytelennek tűnő gondolatokTovább olvasom…