Csak egy szép pillanat volt, De a lélekig hatolt. Régi sebet feltépő, Mélységekből feltörő.Tovább olvasom…
Kettősség van arcunk mögött, egyik, amit óvunk a külvilágtól. Másik arcunkat megmutatjuk, kérdés, ki mit lát az álarc alatt.Tovább olvasom…
A szárnyak ott voltak hátul a kertben, ajándék volt csupán, vagy érdem? Kissé gyűrött volt, poros de nagyon, amint elterült a rozsdás pázsiton.Tovább olvasom…
Lenn lelkünk mélyén ősi titkok rejlenek, mit látsz, az a felszínen sokféleképp lesz jelen.Tovább olvasom…
Tétovázás, igéretek sora, időhúzás, fejem lehull a porba. Lélek csendje, árnyék, Élet súly, halál, vég.Tovább olvasom…
Ünnepelni kellene, de lelkem repedésein lassan kiszivárog, belém hasítTovább olvasom…
Bekuckózom – a fotelembe süppedek, régi lemez sercen, a tér is beleremeg. A tű alatt felragyog egy eltűnt világ, hol hangból születik fény, és fényből szabadság.Tovább olvasom…
Ha elmegyek, a testem itt hagyom De a lelkem szárnyal tovább szabadon Leteszem, nem viszem a sebeket Tisztán és szabadon érem el az egeketTovább olvasom…