Kettősség

Kettősség van arcunk mögött,
egyik, amit óvunk a külvilágtól.
Másik arcunkat megmutatjuk,
kérdés, ki mit lát az álarc alatt.

Kifelé mutatjuk, erősek vagyunk,
befelé néha sír, zokog a lélek.
Nem lehetsz mindig erős, vidám,
hiába várja ezt mindenki tőlünk.

Elfárad a test, elfárad a lélek,
néha csendben pihenni térne.
Magányos erdei kunyhóba,
remeteként elvonulva élne.

Lekerülne az álarc is végre,
elringatna a szél dallama.
A hűs patak lágy suhanása,
léleknek gyógyító balzsama.

Miért kell feltennünk álarcunk,
miért oly nagyok az elvárások.
Mennyivel szebb lenne a világ,
ha valódi arcunkat mutatnánk.

Hozzászólások (2 darab)