Haszonleső igyekezettel mára már egyre többen mosolyognak, vigyorognak. Mert már mind kik – anno – késretűzött látvánnyal vigasztalódtak,Tovább olvasom…
Színvonaltalan rend lett a világ. Alattomos, pofátlan, rettenetes. Fonák hiéna-példája, hogy ember embernek galád farkasa,Tovább olvasom…
A világ göröngyös útján, Hív, sok kecsegtető bazár. Megtéveszt, álomba ringat, Később unottan tovább áll.Tovább olvasom…
Ülök a padon csendes délután, A lombok suttognak, mint hajdanán. Az ősz már közel, s én vele vagyok, Szívemben emlék, lelkemben dalok.Tovább olvasom…
Arc, mely hordozza a sebeket, melyek nem a felszínen léteznek, a lélek őrzi őket.Tovább olvasom…
Az ember hinni, remélni, szeretni született, De méltónak lenni magához elfelejtett. Nem a világ változott, a szívek lettek fagyosak, Az igaz belső hangnál az egó egyre hangosabb.Tovább olvasom…
Magasabb szféra lakói, lélek fényének őrzői. Küldetéssel születnek le anyagi síkú Földünkre.Tovább olvasom…
A fájó könnyek hullanak, Mindazokért, kik itt hagytak, Földi élet világából, Sokan, hirtelen távoztak.Tovább olvasom…