Sokáig hittem, hogy szeretni kifelé kell először, hogy majd más hangja mondja ki: elég vagyok. De minden ölelésben ott lüktetett a hiány, míg magam mellé nem ültem csendben.Tovább olvasom…
A test emlékszik arra, amit a lélek már elengedett. Reggelenként ropogva ébredek, mintha csontjaim órák lennének,Tovább olvasom…
Mindig is voltam. Ha nem volt testem, akkor is voltam. Forma előtt, név előtt, lélegzet nélküli emlékezésként.Tovább olvasom…
Tudom, hogy ez az élet csak egy illúzió, Tudom, hogy végül minden jól alakul. Maga az utazás nehéz, szenvedéssel teli, De nem kell annak lennie...Tovább olvasom…
Létezésem folyamán mindig éreztem, Mintha valami bujkálna bennem. Követne és figyelne, Titkon és mélyen rejtőzne.Tovább olvasom…
A létezés vékony hártya, fény és árnyék között kifeszítve. Itt él az, aki érez, aki hallja a világ zaján túlTovább olvasom…
Fúj a szél, és nem kér bocsánatot. Végigsöpör a dombon, belekap a fűbe, meghajlítja a fát, és szétszór mindent, ami útjába kerül.Tovább olvasom…
Fessünk egy képet vidámat szépet, hol szabad a léted és nem érzed véged.Tovább olvasom…