Tévedhetetlennek gondolt látó-szemekkel sem biztos, hogy az ember még ráismer igazi ismerőseire, barátaira;Tovább olvasom…
Egy összetört szívvel lehet-e még szeretni? A választ nem tudom, de talán tudni sem akarom. A szerelem az emberrel úgyis csak elhiteti, Hogy meg lehet bízni és szabad hinni vakon.Tovább olvasom…
Így életem alkonyán magamra maradtam. Egyedül, befelé fordulva, magányosan élek. Szerelmek, társak, barátok, kik életem során kísértek, elhagytak, elmaradtak,Tovább olvasom…
Reggel gőzölög a csésze kávém, illatával nyújtózik lassan az árnyék. Fáradt szemem álomország peremén billeg, de egy korty után a világ már nem is olyan hideg.Tovább olvasom…
Egyenrangúnak nem érzem magamat, így nézek szembe veled! A Világ vackaiból rég kinőttem. Nézd el gőgöm!Tovább olvasom…
Mimóza a félős aranyhal Izgult éjjel és nappal. Éjjel nem annyira talán, Mert az éjszaka titokzatos és talány.Tovább olvasom…
Az igazi nő nem csillogást jelent, Szíve az éke, s benne él a szeretet. Lelke a vonzó, melynek melegével Más szívet is átölelne, melegítene.Tovább olvasom…
Most a ködös út sötét erdőbe vezet, nem villogtat csodás kirándulóhelyet. A kitárulkozó ágak nem éltetnek, nem nyújtanak felüdülést az életnek.Tovább olvasom…