Szomorú cinege ül egy korhadt ágon párját keresi az egész világon.Tovább olvasom…
Mit szívsz, ember? Mit szívsz, ember? Látom arcodat a füstben,Tovább olvasom…
Riadtan kiáltom felétek félelmem. Aggódom!Tovább olvasom…
Mint szárnyaszegett madár, próbálok magasra, magasabbra, egyre magasabbra menekülni, ELŐLETEK.Tovább olvasom…
Szomorú, szürkés napra ébredtünk ma, Esni fog, mégis indulnod kell a dolgodra. De állj meg, s öleld át magad, legyél büszke, Nézd meg, meddig eljutottál, s ez még nem a vége!Tovább olvasom…
Ereimben régi adósság-dühök meszesednek céltalan. Tűnt, bosszúálló ifjúság akar kárpótlást, elégtételt venni nyilvános megaláztatásokért,Tovább olvasom…
Most a ködös út sötét erdőbe vezet, nem villogtat csodás kirándulóhelyet. A kitárulkozó ágak nem éltetnek, nem nyújtanak felüdülést az életnek.Tovább olvasom…
Szóljon hangosan a békefohász, Halkuljon el a fegyverropogás, Ne hulljon ártatlanok vére, Vigasztalódjon az anyai zokogás!Tovább olvasom…