A csend ma vastagabb, mint a hó, s az átlátszó idő burkot von a jég köré, két halvány rózsa lélegzik benne, szirmaik még emlékeznek a fényre,Tovább olvasom…
Jó lenne lassan megállapodnunk: Valami titkos jelenben, bizalmas kézfogásban, öntudatlan Morze-kódok védelmében, lefegyverző tekintetek kereszttüzében.Tovább olvasom…
Vonat érkezik az állomásra, felhangzik az ismert dallam. Személyvonat érkezik a múltból. Rajta utazik gyermekkori énem.Tovább olvasom…
Nagy utazás – csendült fel dal, minden mondat egyesével felkavar. Mert tudom, hová tartok, de vajon honnan jöttem? Gyermekkorom elillant gyorsan mögöttem.Tovább olvasom…
Telnek, múlnak felettünk az évek, fejünk felett lassan elsuhan az élet.Tovább olvasom…
Ott felejtettél egy pillanatban, ahol még hittem benned, talán. Azóta fájó és üres csend van, mint egy terem, amit elhagytál.Tovább olvasom…
A vízbe lépek, fény simul reám, Nap melege bőrömön szelíden ring. Virág hajol, színe hozzám beszél, az élet lassan bennem is él.Tovább olvasom…
Jégbe zárt csendben alszanak, mint a mesében. Szirmuk őrzi az illatot, az idő bennük pihen.Tovább olvasom…