Rámtalált egy belső hang Megcsókolta lelkem, Hiányzott a szívemből A valódi csendem.Tovább olvasom…
Lélekszívemben él a költészet, Csendesség, melyben megszólal a lét, Melynek mélyén a múlt szép történet, Árnyék nem véste rá rút bélyegét.Tovább olvasom…
Nehéz mindig erősnek lenni, Csakis egyenesen előre nézni. Lépni, ha kell, elhagyni a múltat. Túllépni azon, mi kudarcba fulladt.Tovább olvasom…
Elegem lett már a múlt emlékeiből, Miért is sírom vissza a tegnapot. Elegem van most a jelenből.Tovább olvasom…
Negyven felé útnak indulsz valamerre nekivágsz, Negyven felé már nem tétlenül remélsz és hezitálsz.Tovább olvasom…
Ez a régi kert, múltam része lett, itt termelt a család mindent meg. Itt tanultuk meg tisztelni a földet, mely éltet, majd testünket fedi el.Tovább olvasom…
Ti vagytok, kik láttátok a hajnalokat, s most szelíd alkonyfényben pihentek, szemetekben múlt századok ragyognak, ráncokban annyi út, annyi emlékezet.Tovább olvasom…
Elhagytál, Isten, árnyad rám borult, Csönded mélyén reszket még a múlt. A fény kihűlt, mint elfeledt imák, S az álom szélén sírba vár a világ.Tovább olvasom…