Friss, zöld, hűvösen jószagú lélegzet. A napsugár most csak engem kényeztet. Átkukucskál a falombon, padra ültet. Becsukja szememet, arcomon bizserget.Tovább olvasom…
Érezni akarom csókos remegését a tájnak, Rügyező bimbó sóhajtását a tavaszi határnak. Látni nyíló színtiszta fehérjét hóvirág sziromnak, Lüktető nedveit keringeni ágaknak, bogaknak.Tovább olvasom…
A szűrődő fény megölel, meleget áraszt az erdő hűvösében, a magas fák közt a szellő, is szelídebben beszél.Tovább olvasom…
Hol vagy tavasz? Gyere már! Hiányzik az első napsugár!Tovább olvasom…
Tavasszal találkoztunk te és én, mi ketten, Szemed magába zárt, éreztem: tetszem neked. Pillantásod megigézett a kék kikeletben, Napsugár mosolygott ránk szikrázó fényében!Tovább olvasom…
Bárányfelhők legelnek az ég kékségén, fehér csíkokat húznak a mennybolt tetején, napsugár öleli burokba a páracseppeket melegével, varázsol a szivárvány minden színével.Tovább olvasom…
Az esőben sétálva bőrig ázva, tudom Lépteim nyugodtak, eltűnik lábnyomom. Elmossa a víz, rólam is lemossa a terhet, Azt, ami évek óta engem csak kerget.Tovább olvasom…
Mikor a világ megáll egy pillanatra, Mikor a perc benne marad egy röpke pillanatban, Mikor nem számít, hogy menni kéne, Mikor egy kézfogás is elég lenne.Tovább olvasom…