Szöges lánc vagy a lelkemen. Mézédesen hívogat a szád. Fény és árny játéka mögé bújva, láthatatlan-fojtón ölelsz át.Tovább olvasom…
Méz csordogál az ajkamon, nyelved hegyével nyald le azt! Szenvedélyes alkonyon remélem, velem maradsz.Tovább olvasom…
Lágy fény szivárog át az ablakon, csendben aranyló porcicák táncolnak, amikor átölel, megszűnik az idő és tér, s a hétköznapi gondok szertefoszlanak.Tovább olvasom…
Alvó ablakunk pillái között búcsúzó holdfény kúszik át némán.Tovább olvasom…
A súly a vállunkon nem összetör, csak meggyötör.Tovább olvasom…
Sohasem akartam nagy dolgokat kívánni, Meg kellett tanulnom, a soromat kivárni. De ha egy kívánságom mégis csak lehetne, Az lenne mit szívem, sohasem feledne.Tovább olvasom…
Egykori lángból nem maradt, csak a füst, mind kialudtak a tábortüzek, hajad eredeti színéből ezüst, lassan teljesen belep a szürkület.Tovább olvasom…
A legjobb barátom a csend, Mindig akkor jön, amikor kell. Tudja, hogy rá van szükség, A világ zajától ő az, aki megvéd.Tovább olvasom…