Túrj lágyan kócos, vad fürtjeimbe, húzz válladra, hogy megpihenjek, nincs csillag, se Nap, se Hold az égen, csak szemed csillogása világít be mindent.Tovább olvasom…
Csendes szél söpör végig a poros utcán, Gondolataimat, álmaim felkapja, s vele szállnak, S a bennük lévő szerelem és fájdalom, Vérpirosra festi falát minden háznak.Tovább olvasom…
Oly sokszor azt éreztem, hogy elhagyott a hitem. Reménytelen életem, nyugtalan a szívem.Tovább olvasom…
Ő meg én. Nincsenek hétköznapok. Nincs is rá szó..., csak a „végtelen-boldog” vagyok. Rózsaszín, színes világ, lángoló szerelem,Tovább olvasom…
Szülőházam felé félúton, egy emlékem eszembe jutott, láttam Őt dolgozni kertjében, hajlott háttal kapált keményen.Tovább olvasom…
Úgy szeress, mint nyár a hűs szelet, mint havas hegycsúcs a nap sugarát. Ködlepte táj a felkelő nap melegét, szeress, mint kiszáradt föld az esőt.Tovább olvasom…
Lágy fény szivárog át az ablakon, csendben aranyló porcicák táncolnak, amikor átölel, megszűnik az idő és tér, s a hétköznapi gondok szertefoszlanak.Tovább olvasom…
Fehér kerítés fehér házak ablakok fehér háztető. *Tovább olvasom…