Csillogó szemedben

Túrj lágyan kócos, vad fürtjeimbe,
húzz válladra, hogy megpihenjek,
nincs csillag, se Nap, se Hold az égen,
csak szemed csillogása világít be mindent.

Nincs szó, ami átölelné az érzést,
e pillanatban csak hullámzunk az ég kékjén,
a nyugalom és vágy keverékét érezzük,
szárnyát bontva a szél viszi létünk...

Talán nem is létezünk, egy perc az életünk,
szikra sercen, lobban a láng, a sors perzsel,
mégis tudom, kezedbe csúsztatva kezem,
vagyunk, s a pillanat bár örökre miénk lenne.

Hadd nézzem magam csillogó szemedben,
fogd erősen érted nyújtott kérő kezem,
hadd forogjon a világ, pörögjön őrülten,
te ölelj magadhoz, mintha holnap már nem lenne!

Hangosvers:

Hozzászólások (4 darab)