Amikor az ember az ötven felé ballag, Sokszor fáradt már, pihenne, ha tudna. De még sok a munka, kellenek az évek, Egyszer talán ő is nyugodtabban élhet.Tovább olvasom…
Nézd az arcod vonásait mosolyodnak ráncát, Látod benne nap mint nap a fájdalmas álcát.Tovább olvasom…
Hatvanhét éves lettem én – áprilisi meglepetés talán talány.Tovább olvasom…
Az idő ellenség, barát, Veled együtt éli korát. Az idő múlik pontosan, Ahogy a város rohan zajosan.Tovább olvasom…
Hetvenen túl, már másképp látom, Másképp élem az életem. Kicsit lassan, komótosan kezdem a napomat. Nem rohanok, hisz nincs is hova sietni.Tovább olvasom…
Hajamban megcsillan fehér porhó, mellőlem sok év messzire szökött, bár tortáimon nem volt csillagszóró, az idő bizony eljárt fejem fölött.Tovább olvasom…
Szép lassan ránk terül a tovatűnt idők fátyla, mint ködlepel takar be, az elmúlás gondolata.Tovább olvasom…
Kifeszített póznák hálóin sorrendbe lebegnek még megjelennek újfent létem összefércelt,Tovább olvasom…