Bármerre sodor a néma éj, ha csillag hull a vállamra csendben, szívem akkor is hozzád ér, mint partot kereső fény a tengerben.Tovább olvasom…
Láthatatlan kötelék, mely egy életre szól, Láthatatlan élet, melyet belep a por, Láthatatlanul izzó égi pokol, Szabadság, melyben elkárhozol.Tovább olvasom…
A tűz és a jég egy szempillantás alatt szerelmesek lettek kezük látványában.Tovább olvasom…
Volt egyszer egy suttogó, aranyló rét, hol lassan lépdelt át az esti fény. Egy gyermek ült a fű puha ölén, és csillagot számolt az ég szélén.Tovább olvasom…
Elhalványul a hajnal fénye, Ám a szívem őrzi minden lépted. Nem vett el tőlem az elmúlás, Láthatatlan lett a lényed.Tovább olvasom…
Lángok alatt születtem, félhomály peremén, Az éj verte szívem a sors hegedűjén. S a hallgatás fölött egy örök szó ragyog, Mit sem idő, sem halál el nem fojt.Tovább olvasom…
Nyakam szegletében éledő észtvesztő gyönyör, Egy halk sikoly, mitől megszokott ritmusát téveszti a Föld. Árnyainktól halkan moccan, megcsillan a kopott tükör, Csókunkban megáll az idő, s benne az örökkévalóság tündököl.Tovább olvasom…
Én csillagom, Esthajnal, égő tüze a sötét éjnek. A legszebb ékszere a fénylő égnek. Túlragyogod a társaid,Tovább olvasom…