Karjaid között

Gáll Zoltán

Bármerre sodor a néma éj,
ha csillag hull a vállamra csendben,
szívem akkor is hozzád ér,
mint partot kereső fény a tengerben.
Ha minden út porrá omlana,
én benned lelek csak otthonra.

Ha rám zárulna ezer kapu,
s árnyék borulna minden neszre,
neved lenne az egyetlen alku,
mely visszahív a földi jelenbe.
Ha minden fény kihunyna,
szemed lángja nekem gyúlna.

Ha szétszakadna bennem az ég,
s csontig hatolna minden kétség.
Mint hajnali csendes remegés,
karodban oldódna a sötétség.
Mert ahol hozzád ér kezem,
ott kezdődik el az életem.