Puha fehér takaróként borult a hó a tájra. Hófehéren csillogott a hópihék ruhája. A sétányt megvilágította a csodálatos ódon lámpák fénye.Tovább olvasom…
Sétálok a parkban, itt egy üres pad. Szinte hívogat: Gyere, ülj le rám!Tovább olvasom…
Ketten ültünk a padon, a magány és én. Ő ült középen, én a peremén.Tovább olvasom…
A Luxembourg kert egy árnyas nagy park, megálló, kikapcsolódás, ellazulás az egész napi lótás-futás, rohanás, a napi programok között és után.Tovább olvasom…
A város fölött a holdat láncra verték – hogy ne világítson túl sok reményt. Összehúzták az ég sűrű köntösét. Lent az utcákra rágörnyedt a Sötétség.Tovább olvasom…
A langyos tavaszi szellő ma megérintett, majd nevetve elszaladt. Nyomában a rügyek kifakadtak.Tovább olvasom…
Az Andrássy-kastély parkjába, évszázadok óta áll egy platánfa. Korát pontosan senki nem tudja. Ő a város dísze és csodája.Tovább olvasom…