A két ünnep közötti idő olyan, mint egy mély lélegzet a rohanás után. A világ mélyet szusszant egyet, puha takaró leple ereszkedik a zajára.Tovább olvasom…
Úgy szeress, mint nyár a hűs szelet, mint havas hegycsúcs a nap sugarát. Ködlepte táj a felkelő nap melegét, szeress, mint kiszáradt föld az esőt.Tovább olvasom…
Előttem egy kitaposott ösvény, Rálépek, és azon haladok. Nem tudom, hova vezet, De megyek előre rendületlenül,Tovább olvasom…
Oly messzinek tűnő egy dallam, mégis itt kering, zümmög, zümmög élesen.Tovább olvasom…
A fa ága zöld levelét mind elhullatta. Csupasz testét ködpaplannal beborítja.Tovább olvasom…
Mily sejtelmes az éjszaka, holdfénynek napszaka, végtelen játszóterén elillan ma minden remény.Tovább olvasom…
elpilledt a Nap a horizontra hajtotta fejét csendességet sugall az embernek csillapodjanak, mára lezárt a hajszaTovább olvasom…
Sétálok a parkban, itt egy üres pad. Szinte hívogat: Gyere, ülj le rám!Tovább olvasom…