A két ünnep közötti idő olyan, mint egy mély lélegzet a rohanás után. A világ mélyet szusszant egyet, puha takaró leple ereszkedik a zajára.Tovább olvasom…
Van egy erdő rengeteg fával, ahová az emberek pihenni járnak.Tovább olvasom…
Sétálok a parkban, itt egy üres pad. Szinte hívogat: Gyere, ülj le rám!Tovább olvasom…
A fa ága zöld levelét mind elhullatta. Csupasz testét ködpaplannal beborítja.Tovább olvasom…
Úgy szeress, mint nyár a hűs szelet, mint havas hegycsúcs a nap sugarát. Ködlepte táj a felkelő nap melegét, szeress, mint kiszáradt föld az esőt.Tovább olvasom…
Neked elárulom – szentem, én ma reggel későn keltem. Napot pihenéssel kezdtem, erre a késem régen fentem.Tovább olvasom…
Gondolatban nyaralni mentem Összecsomagoltam, s megpihentem Elindultam, lábam csak vinne De a gondolat szele hamarabb repítene.Tovább olvasom…
Felértem a hegy csúcsára, hegytetőn köszönt a csend, mintha ő is engem várna, s kérdezné miért voltam lent.Tovább olvasom…