„szakadék” – versek címszó szerint

← Vissza a verscímszavakhoz

Találatok: 5

Írta: K. Barbara
Feltöltve: 2026. 04. 07. 14:05
Téma: Elmélkedések
👁️ 10   ❤️ 0

Szorító lélegzet, lüktető érzések,
Túl fullasztó lett a magány.
Gyakran kísértenek meg a rémképek,
Néha rossz útra vitt a vágány.
Tovább olvasom…

Írta: Rencsy Diamond
Feltöltve: 2026. 04. 05. 14:12
Téma: Lélekvers
👁️ 11   ❤️ 2

Amikor saját maga ellen fordul a természet,
Az elme csendháborításában szenved a lélek.
A fények kihunynak, sötétben suttogó árnyak –
Sötét alagutakban zakatoló vágyak.
Tovább olvasom…

Írta: K. Barbara
Feltöltve: 2026. 03. 03. 15:42
Téma: Fájdalom
👁️ 18   ❤️ 1

A csend néha fájdalmasabb a szavaknál.
Azt érzed, mennél, de közben mégis maradnál
A csend mit akar? Megborul a rend.
Maga körül végtelen szakadékot teremt.
Tovább olvasom…

Írta: Tasi83
Feltöltve: 2026. 02. 05. 06:56
Téma: Önismeret
👁️ 5   ❤️ 0

Hosszúra sikeredett, kacifántos álomként árnyékokat növeszt bennem érett magányom. A tapintható sakálhiányt ritka fellelni s kitapintani önző, sebezhető végpontokként. Kis, senkiházi szivárványrés egy megrepedt, görbe üvegen nyughatatlan utazóként még a világból is kiköltöznék. Empátia–tolerancia titokban megszülhető lélekechó-hangjait a meg nem értettség szándékos gázló tüskebokra agresszíven körbefogja!

Örvényekké aljasodik még a kíváncsiskodó megismerés is; köztes állapot, furcsa beismerés: állatokként egy egész életen átcipeljük terheit közös bűneinknek, alamuszi vétkeinknek. Minden út végén tátongó, kiásott szakadék les ránk s fogad. Az emlékezet vicsorgó fenegyerekei naponta megkísértenek, akár csaholó, kóbor kutyafalkák; kiokádott valóságokból sem lehet immár kártyavárat építeni! Fényre jött, kitárt lélekszirmok nyílnának meg, ha még tisztelni lehetne az egyemberit s morált.

Tovább olvasom…

Írta: Márkus Katalin/Kata/
Feltöltve: 2026. 01. 17. 17:02
Téma: Lélekvers
👁️ 22   ❤️ 3

Szakadék szélén állok,
démonom súgja, ugorjál,
odaát egy szebb, jobb világ vár.

Tovább olvasom…