Ha túl nehéz

Szorító lélegzet, lüktető érzések,
Túl fullasztó lett a magány.
Gyakran kísértenek meg a rémképek,
Néha rossz útra vitt a vágány.
A hibákból tanulni nagy árat követel,
Fel kell adni az addig jónak hitt eszméket.
Hibák ostroma túl gyorsan leteper,
Hiába húzom gyakran be a féket.
Ha borul a dominó, nincs, mi megállítja,
A végén mind sorban összedől.
Szívem ezernyi fájdalom fájdítja,
S lassan saját poklom felőröl.
Könnyen jut az ember a szakadék szélére,
Ott állva két lehetőség közül választhat:
Lezuhan ő a sötétség legmélyére,
Vagy a nehezebb utat választva valamit másoknak is átadhat.
Mindenki keresztjének nehéz a súlya,
De mindenki választhat arról, hogy tovább miként legyen.
Mert gyorsan megfeszül szívünknek a húrja,
És a rossz oldallal szemben állva nem marad kegyelem.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.