Elszállt lelke, mint a madár, Az aranymezőkön sétál. Égi függöny eltakarja, Földi szem már nem láthatja.Tovább olvasom…
Megyek tovább... Tovább megyek, ha gyűlnek is felettem ijesztő, fekete fellegek.Tovább olvasom…
Alig volt, pár éve talán, hogy szívem mosolyra derült, mint megálmodtam gyermekként, most mind terítékre került.Tovább olvasom…
Szél ringatja a fákat, dalolnak a madarak. A Nap is nyugszik, fáradt. A mókusok alszanak.Tovább olvasom…
Összeért az ég a vízzel, kék csókban forrtak össze, csak egy árbóc csúcsa látszik egy sziget mögött, messze.Tovább olvasom…
Télország küszöbén Hófehér ruhában tündököl a fény, csillogó patája dobog a hó tengerén.Tovább olvasom…
Rezgő hullámot szít a szél, nádasé a dallambabér. Megvillan a fény futása, árnyat vet falevél tánca.Tovább olvasom…
Hócsipkét lehel az éj a fákra, Szél fuvoláz fagyos, tiszta tájba. Csillan a tél, mint ezüstszárnyú álom, Csend muzsikál a dermedt világon.Tovább olvasom…