Amikor minden feketébe borul, és a csend hangosabb, mint bármely szó, akkor érzem igazán a hiányod, ahogy bennem visszhangzik: „Apám..” Apám... Ha csak még egyszer foghatnám kezed, azt a dolgos, erős kérges tenyeredet, ami négy fiút nevelt férfivá, egy lányt tanított szeretni, és egy asszony kezét szorította egy életen át.Tovább olvasom…
Nem kérek idén karácsonyra csillogást, nem vágyom nagy szavakra, sem ajándékokra. Csak azt szeretném, hogy megnyugodjon minden — a szívemben, és azok között, akiket szeretek.Tovább olvasom…
Sokáig együtt éltem veled, éreztem érintésedet, de kilenc hónapig még nem ismerhettelek, amikor kézzel fogható világodba léptem, megláttalak, és azonnal felismertelek téged.Tovább olvasom…
A nő varázslat, ezernyi arcból áll, A könyv, ami a férfi olvasóra vár. Nagymama, kismama vagy leány, Az Ő szíve számunkra örök talány.Tovább olvasom…
Közeleg az új esztendő tiszta hófehér lapokkal. Még nem búcsúzunk, csak terveket szövünk.Tovább olvasom…
A csend ma beljebb húzódik, mintha helyet készítene. A fény megáll a falon, és figyel, ahogy közeledsz.Tovább olvasom…
A nő az tavasz Virágba borul ha arra jársz Illatos szirmai átkarolnak, csupa boldogság.Tovább olvasom…
Sírj eső, sírj helyettem, Talán lesznek kik értik Cseppjeidben halk könnyem, S szívük hittel megtelik.Tovább olvasom…