Nőnapi vallomás

Szabó László István

A nő varázslat, ezernyi arcból áll,
A könyv, ami a férfi olvasóra vár.
Nagymama, kismama vagy leány,
Az Ő szíve számunkra örök talány.

Nem is ismerheted minden arcát,
Nap mint nap megvívja a harcát.
Azt hiszed valamit is tudsz róla,
Inkább hallgass rá a szép szóra.

Ha boldog, akkor arca van ezer,
De jaj neked ha egyszer vétkezel,
Annyi mindent lehetne róla írni,
Tud hinni, bízni, nevetni, sírni.

Ha néha néha átölel a két karja,
Bizony szívedet lelkedet akarja.
És ha még csókjaival is beterít,
Azzal, téged a mennybe elrepít.

Ha jó vagy akkor csókot ad érte,
De ne hidd hogy ennyivel beérte.
A nő számunkra érdekes és fura,
De tudjuk hogy ő a világnak ura.