Könnyedség égi lebegés, Csendes lágy rezzenés. A szorongás a felhőké már. Szomorúság a széllel száll.Tovább olvasom…
Az idős asszony már évek óta várja nyíljon az ajtó. *Tovább olvasom…
Negyven felé útnak indulsz valamerre nekivágsz, Negyven felé már nem tétlenül remélsz és hezitálsz.Tovább olvasom…
Odakint a törékeny arc-vakolatán ostromolnak a könnyek. De odabent szemek golyó-kozmoszán,Tovább olvasom…
Angyalok, ha szomorkodnak, fenn az égen, ott a magasban, bús szemük sötét felhőkből,Tovább olvasom…
Magam fekszem, újra magam, gyűrött ágyamon, és most is ugyanolyan minden, ahogy eddig is a hajnalok, város kialvó fényeivel, autók tompa zajával, de ma akarom legyen más, éljenek az emlékek a boldogsággal.Tovább olvasom…
Szomorú időben, szomorú táj. Szél fúj, rezzen az ág. Remeg a levél rajta, mert fél. Remeg az ember, kit nagy bánat ér.Tovább olvasom…
Miért igaz még mindig, hogy pókhálófényben vergődnek fejem felett ezüstnyílvesszős csillagok?Tovább olvasom…