Esőcseppek

Angyalok, ha szomorkodnak,
fenn az égen, ott a magasban,
bús szemük
sötét felhőkből,
fekete könnyel telik meg.
Fekete esőkönnyeket sírnak.
Felhő szemükből esőkönnyek folynak,
s miközben cseppekben potyognak,
sötét képét tisztára mossák, az ég arcának.

Esőcseppek kipp-kopp, egy, kettő
hullanak egymást követőn,
egyhangú szürke felhőkből.
Hullanak csak szüntelen lefelé
keringve, egyre csak egyre,
csepp a cseppre,
monoton susogó dallam,
egyik a másikra.
Útközben, a föld felé,
félúton összegyűlnek,
megpihennek az ereszen,
hogy innen tovább essenek kinyújtott kezedre,
majd kezedről, kezedre vigyázó kezemre.

És miközben ketten ott lentről
nézzük a folyton csak hulló cseppeket,
szomorú rossz emlékeket feledve,
egy derűsebb jövőt remélve,
nyitott lélekkel, tárt karokkal,
köszöntjük a tisztító, mindent elmosó,
szűnni nem akaró,
egyre csak hulló,
harmatos esőt.

Hozzászólások (2 darab)