Egy régi, öreg tanya kint a téli pusztán, nyög a nagy hó alatt, magányosan, árván. Utolsó lakója egy kedves kis anyóka,Tovább olvasom…
Hócsipkét lehel az éj a fákra, Szél fuvoláz fagyos, tiszta tájba. Csillan a tél, mint ezüstszárnyú álom, Csend muzsikál a dermedt világon.Tovább olvasom…
Pergő dér, leplet seper léptem, hideg szél arcon csapott, lehelet is visszafordul, a sóhaj is megáll, szorul,Tovább olvasom…
A sárgás falevelek halkan zizegnek az ősz köpönyegén. Botján támaszkodva jeget fúj a fehér hókabátos, öreg tél.Tovább olvasom…
Csillagok szikrafény csöndjében hull a hó, Jégvilágot fest hamvas hópehelytakaró.Tovább olvasom…
Füst árad a kéményekből, fehérlik, rátelepszik lomhán, búsan a völgyre. Fent ködben lapul az erdő,Tovább olvasom…
Ma éjjel találkoztam a tél szellemével. Vállán nehéz zsákot cipelt. Megszólítottam félénken;Tovább olvasom…
Jégvirágok ülnek az ablakon, Ezüstösen csillognak a hajnalon. A tél írta történetük kirajzolódik, Jégszirmuk csipkésen fodrozódik.Tovább olvasom…