Odakinn szinte minden alszik, levelek nélkül árvák a fák, fehér paplan réteken fekszik, a zöld rügyeket most álmodják.Tovább olvasom…
Száll a dér, súg az idő. Remeg a fény, fagy a rózsatő. Roppan a hó, régi a hang, szív alatt nő valami nagy.Tovább olvasom…
Csillagfény szitál a sötét éjben, Mesék élnek a szív mélyében. Gyermeki álom száll a hideg télben, Csengőszó hallatszik a hófehér réten.Tovább olvasom…
Mikor a tél csöndje hópihét zenél, messziről egy halk száncsengő mesél. Megrebben az éj, az ablak is megcsillan, mintha csodát súgna a december halkan.Tovább olvasom…
Feltekintettem az égre, hófelhők gyülekeztek felettem, hópelyhek hullottak rám, téli tájjá varázsolva a világot.Tovább olvasom…
Maszkod mögül rám hajolt a halk éj, szemedben csillogott a szikrázó hó. A vágy bennem mozdult, édes, merész kéj, s a tél hirtelen lett oly simogató.Tovább olvasom…
Elillant, mint a szó, amit hallani olyan jó. Elillant, mint a tél, én szeretem, ha hófehér.Tovább olvasom…
Itt van a tél, csuda jó! Pelyhekben hull már a hó! Csomagol a télapó, Zsákjában sok földi jó.Tovább olvasom…