Ha majd föld takarja testemet, s eljönnek ködös reggelek. Megérzem jöttöd, s álmomból felkelek. Mikor kijössz hozzám, nem kell a sok virág.Tovább olvasom…
Ma gyertyát gyújtunk, lángja beszél, Egy néma fohász, mit a szív mesél. A temetők csendje is hallgat, S az emlékek között élnek a pillanatok.Tovább olvasom…
*vagy csónakom van vagy evezőm a kettő együtt sohaTovább olvasom…
Elnémult a kopott hegedű, muzsikusnak szól a lélek harang. Utolsó útján halk léptek kísérik, nem szól a hegedűje, néma maradt.Tovább olvasom…
Nesztelen léptekkel lopakodik a hideg tél, künn még csupasz lábakon ólálkodik a szél. Meztelen vagyok, mint halott fa kiszáradt ága. Halott vagyok én is,Tovább olvasom…
Ma kimegyek a temetőbe, szüleimet látogatni. Mécsest gyújtom az örök lángnál, és a gyertya lángra lobban.Tovább olvasom…
Álmodoztam. Fotelemben üldögéltem. Milyen jó volt régen A szülői ház melegében.Tovább olvasom…
A temető csendje nekem mesél, krizantémok illata száll felém. Gyertyák lángjával üzen a lélek, a temető magányában átölel Isten.Tovább olvasom…