Érkezik a tél

Nesztelen léptekkel lopakodik a hideg tél,
künn még csupasz lábakon ólálkodik a szél.
Meztelen vagyok, mint halott fa kiszáradt ága.
Halott vagyok én is,
kiterítve fekszem,
jönnek értem,
s eltemetnek
csendes harangszó szavára.
Itt az idő, hogy megpihenjek,
végre-valahára.

Nem maradt utánam semmi,
ha mégis valami,
csupán egy cseppnyi bánat.
Nem hagytam senkire semmit,
ha mégis valamit,
elillant az is távoli tájra.

Ó, mondd, Uram,
egyszer majd
valahol,
valamikor
tévelygő lelkemre
várhat még bűnbocsánat?

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.