Emlékezés

Ma kimegyek a temetőbe,
szüleimet látogatni.
Mécsest gyújtom az örök lángnál,
és a gyertya lángra lobban.

Simogatom a márványlapot,
leteszem a virágcsokrot.
A sírkert csendes, csak a fények ragyognak.
Lelassult a világ, mindenki emlékezik.

Gondolatban otthon járok,
a szülői házban.
Emlékek jönnek elő,
mikor még kislány voltam.

Szeretettel terelgettek az utamon.
Beszélgetek velük, válaszolnak.
Ne szomorkodj, kislányom,
mi jól vagyunk az új otthonunkban.

Várunk rád, de ne siess,
maradj még a családoddal,
gyermekeid, unokáid körében.
Lassan elcsendesednek.

Én állok előttük,
szavukat megfogadva,
szívemben hála ébred, és
lassan indulok haza.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.