Nézem a békés vizet szüntelen, Remegve, de örömmel. Várom a hajó felbukkanását A hullámzó tengeren.Tovább olvasom…
Vitorlás ringatózik parányi hullámokon, kisvártatva fekete felhők tornyosulnak az égre. Máris dörög a légtér, szikrákat hány az ormon, sötét leplét, mint gyalázatos ördög, rányomja fényre.Tovább olvasom…
Egyensúlyom keresem az út mentén Egy apró szigeten Tenger hullámai lábamhoz érnek Villanások kísérnének.Tovább olvasom…
Nem is érdekelte őt – hiszen honnan tudta volna mégis – hogy keresztre feszítő,Tovább olvasom…
Ni, ni, látom, ott a tenger! A kék Óriás! Álmos szemem dörgölöm, mintha varázslatot látnák. Ó, de várom, hogy a nagy vízbe ugorjak, nem bánom, ha a nap szeplőimet is kihúzza.Tovább olvasom…
Messze vízen elhajóztam én, az élet viharos, nagy tengerén, fáradt lelkem már megpihenni vágy, lehorgonyzom szigeted mellett az ankonát.Tovább olvasom…
Alig volt, pár éve talán, hogy szívem mosolyra derült, mint megálmodtam gyermekként, most mind terítékre került.Tovább olvasom…
Elárvult, sebzett szívemet, mikor nagyon fájt az élet, elköltöztettem, Egy homokos partot a tenger mellett őneki lakni kerestem. Néha ellátogattam hozzá, megnézni, hogy megy sora, Múlt-e a fájdalma, s sebei be vannak-e már gyógyulva.Tovább olvasom…