Hazugság-jég, fájdalom-jég, a múlt gyászának szikrázó csöndje. Ahogy a Nap felkel bennem,Tovább olvasom…
Csilingel a pohár, jég táncol benne, citrom illata száll a levegőben. Mentalevél hűsít a tenger part ölében, napfény simogat, sós levegő a tengerbe hívogat.Tovább olvasom…
Lehunyja szemét a világ, a szél is csak suttogni mer, a csillagok szíve virág, s a fény most lágyan átölel.Tovább olvasom…
Torony mélyén nagyokat sóhajt, üveghideg fal mögött lebeg ő, kit hullámok szívverése ringat, s haján megtörik a hold fénylőn.Tovább olvasom…
Mikor a nap lebukik a tengerbe, vörösen izzó korongja mintha kihűlne, és fehéren virítva magát holdfényében mutatja.Tovább olvasom…
Messze vízen elhajóztam én, az élet viharos, nagy tengerén, fáradt lelkem már megpihenni vágy, lehorgonyzom szigeted mellett az ankonát.Tovább olvasom…
Ni, ni, látom, ott a tenger! A kék Óriás! Álmos szemem dörgölöm, mintha varázslatot látnák. Ó, de várom, hogy a nagy vízbe ugorjak, nem bánom, ha a nap szeplőimet is kihúzza.Tovább olvasom…
Messze még az est csak én öregszem csendben testemnek fájnak az évek de lelkem vidítják emlékekTovább olvasom…