HOMOKSZEM

Ni, ni, látom, ott a tenger! A kék Óriás!
Álmos szemem dörgölöm, mintha varázslatot látnák.
Ó, de várom, hogy a nagy vízbe ugorjak,
nem bánom, ha a nap szeplőimet is kihúzza.

Búvárszemüveg, fürdőruha, halászháló, strandlabda,
láb újaimat csiklandozva szaladok a meleg homokban.
Belevetem magam a simogató sós habokba,
kishalakkal versenyzek, és nyerek is a futamban.

Nyüzsög a sok gyerek, fröcsköli a vizet,
és senki nem szól rád: Na, most már szépen viselkedj!
Lemerülök, remélem, találok rákot, tengeri csillagot,
s, ha nem, akkor veszek helyette málna ízű fagylaltot.

Kacagástól víz hangzik az egész tarka part,
hullámokon táncolok, ringat, mint anya karja.
Belekapaszkodok nyakába, engedem, hogy vigyen,
csodálatos ez a világ, most biztosra hiszem.

Anya hív: gyere ki, megfázol, lila már a szád is!
Jaj, még nem lehet, nézd milyen csodálatos kagyló vár itt!
Lemerülök, kincsemet óvatosan tenyeremben felhozom,
és csillog minden homokszem széles mosolyomon.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.