Mikor a tó hullámzó vizén megcsillan a fény. Látod a lombkoronát, ahogy a napsugár töri át. Az ember felkapja fejét, ha megérzi az esőnek szelét.Tovább olvasom…
A fény ragyog minden szív mélyében, Szeretet árad az ég kék fényében. Barátság hídján lépünk át bátran, Kedvesség kísér, s nem hagy magányban.Tovább olvasom…
Nézem a fákat az ablakomból, átlátok az ágakon, a sötétbe borult törzseken, szárakon. A levelek már barnásak,Tovább olvasom…
Kopár dombon trónol, zöldell nagy lombú, hűs árnyékot ad, s mintha szomorú,Tovább olvasom…
Már nem fojt a csend, inkább nyugtat szelíden, megölel védelmezően, hűsíti lelkem sebeit,Tovább olvasom…
Szellő suhan, aranyló nap simogat, búzaszőke mezők fölött suhannak a sugarak. A fák lombja halkan suttog, ring a tó, a csend lágy ölében pihen a kék hajó.Tovább olvasom…
Nem akarom Nem akarom látni Ezt a romlott világot,Tovább olvasom…
Úgy történt, mint a mesében, libapásztorlányka lettem, Tavasz múlt és eljött a nyár, édesanyám így szólt hozzám,Tovább olvasom…